Két szerelmem van e világon
Mindkettőt szívből imádom
Az első számú örök és állandó
A kettes sajnos múlandó
E gyönyörű decemberi napsütésben
Itt állok az egyessel kettesben
Közel s távol egyetlen lélek sem
Ifjú korom óta szeretem őt
Soha megnem bántott
Mindig meghallgatott
Nyáron ha felhevültem,ő lehűtött
Télen viszont ,csillogó felületével
Megmelengeti sérült kis szivemet
Mint ma is amikor úgy érzem
A világ összeesküdött ellenem
Bánatomban kifutnék a világból
Bárhová nézek ,folyton hiányzol
Szerencsémre közel az első,,és örök
Könnyeimet befogadja
hisz hatalmas a partja
Mindig széles ölelő karokkal vár,
Jöhetek éjjel is akár
Várja ő azt is ki megunja életét
kinek szerelme megkeseríti létét
Csillogó tükrével szemembe lát
S vigasztal játékával egy Életen át !
Ez a Duna az örök szerelem
mi nem múlik el sohasem
