Örök szerelem

Két szerelmem van e világon
Mindkettőt szívből imádom
Az első számú örök és  állandó
A kettes sajnos múlandó
E gyönyörű decemberi napsütésben
Itt állok az egyessel kettesben

Közel s távol egyetlen lélek sem
Ifjú korom óta szeretem őt
Soha megnem bántott
Mindig meghallgatott
Nyáron ha felhevültem,ő lehűtött

Télen viszont ,csillogó felületével
Megmelengeti sérült kis szivemet
Mint ma is amikor úgy érzem
A világ összeesküdött ellenem
Bánatomban kifutnék a világból

Bárhová nézek ,folyton hiányzol
Szerencsémre közel az első,,és örök
Könnyeimet befogadja
hisz hatalmas a partja
Mindig széles ölelő karokkal vár,
Jöhetek éjjel is akár

Várja ő azt is ki megunja életét
kinek szerelme megkeseríti létét
Csillogó tükrével szemembe lát
S vigasztal játékával egy Életen át !

Ez a Duna   az örök szerelem
mi nem múlik el sohasem

Színek

Kinézek az ablakon
levél már alig van az ágakon
borongós novemberi szürkeségben keresem kedvesem
vajon hová tűnt ? elveszett a nyári kékségben
szeretem a színeket
a sárgát a zöldet a kéket
a lilát a pirosat és a fehéret
ragyogón sárgán izzik tűz a nap
a  zöld fűben várlak
a zöld lombok alatt

kéz a kézben a forró fehér homokon
futunk a kéklőn hívogató tenger hűs habjaiba
s így kihancúrozván magunkat
a hófehér házikóban
tűzpiros rózsaszirom szőnyegen lépdelve
a lila takarókon egymásnak esve
boldogságban úszó testünk
elűzi a szürkeséget

sorolhatnám még de nem lehet
kimaradt egy pár szín mit kedvelek
a rózsaszín mint az édes vattacukor
a narancsszín mint egy teli mézescsupor
Ugye milyen szépek a színek  ?
Csupa öröm lenne így az élet !!

Ki vagyok ???

...,hogy ki vagyok? A legártatlanabb angyalod... vagy a legkísértőbb démonod... A barátod... vagy az ellenséged... A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed... vagy a sötét éjszaka amiben örökre elveszel... A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni... vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lesz a Tiéd... Egy elveszett kislány,, akire vigyáznod kell... vagy egy harcos , aki elsöpör Téged... vagy a könnycsepp ami az arcodon lefolyik... Hogy Neked ki voltam... vagyok... leszek... az csak rajtad áll...

Kinézek az ablakon

lassan leszáll az este

Szivemet is betakarja

a sötétség jótékony leple

Dermesztő és hideg minden

Már semmi reményem sincsen

A sós könnyek mély barázdát hagynak arcomon

Míg te vígan elvagy gondolom

Elfutnék a bánatom elől

De nem tudok szabadulni vonzó lényedtől

Reszkető testemet bilincsbe zárta,

szomorú szemed !

Várom a holnapot és mégis félek tőle

Az újabb csalódás mikor döf le.

Talán te most is nevetsz

miközben olvasod e kis versemet

VERS....

Ma ismét boldogság költözött szivembe

Elűzte bánatomat az éjszaka jótékony leple.

Hideg és ködös most a hajnal,

Ám felém egy új reménysugár nyargal.

Ahogy lassan feloszlik a köd,

és előtűnik a napsugár,

Ismét a boldog szerelem vár

Egy kis szenvedés és kétes remény,

De sosem adom fel én .

Örök szerelmem felett

láthatatlan köd terpeszkedett,

Mintha nem akarná igazi arcát mutatni,

Ahogy én szeretném lelkedet kutatni,

Fogd meg a kezem,

Vidd el a testem !

Mert az eszemet már rég elvesztettem !

Rohannék hozzád,sietnék feléd

De valami gátol,visszafog még

A köd lassan szertefoszlik,

A vágyam egyre erősödik,

Minden majd-al,minden nem-el

Egyre erősebb lesz hidd el !

Kitekintvén az ablakon látom

hogy a napocska küzd a láthatáron,

Küzd a köddel,a felhőkkel,

Mint az eszem a szívemmel.

Ó de gyönyörű,

itt egy szép falevél !

Ide sodorta a szél,

mely a napnak reményt adhat,

mint boldogságomnak az esti harmat !

Mert ha jő az este,minden megváltozik,

A nappali szomorúság eltávozik.

Feljönnek a szikrázó csillagok

S ha hívsz,az én szemem is felragyog

Kezdetét veszi a szerelmes suttogás

A boldog összeborulás.

Ám hamar véget ér ez édes pár óra

S kezdődik-e /reményteljes,vagy /reménytvesztett/ //

körforgás kakasszóra !!!??????????