Kinézek az ablakon
levél már alig van az ágakon
borongós novemberi szürkeségben keresem kedvesem
vajon hová tűnt ? elveszett a nyári kékségben
szeretem a színeket
a sárgát a zöldet a kéket
a lilát a pirosat és a fehéret
ragyogón sárgán izzik tűz a nap
a zöld fűben várlak
a zöld lombok alatt
kéz a kézben a forró fehér homokon
futunk a kéklőn hívogató tenger hűs habjaiba
s így kihancúrozván magunkat
a hófehér házikóban
tűzpiros rózsaszirom szőnyegen lépdelve
a lila takarókon egymásnak esve
boldogságban úszó testünk
elűzi a szürkeséget
sorolhatnám még de nem lehet
kimaradt egy pár szín mit kedvelek
a rózsaszín mint az édes vattacukor
a narancsszín mint egy teli mézescsupor
Ugye milyen szépek a színek ?
Csupa öröm lenne így az élet !!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése