VERS....

Ma ismét boldogság költözött szivembe

Elűzte bánatomat az éjszaka jótékony leple.

Hideg és ködös most a hajnal,

Ám felém egy új reménysugár nyargal.

Ahogy lassan feloszlik a köd,

és előtűnik a napsugár,

Ismét a boldog szerelem vár

Egy kis szenvedés és kétes remény,

De sosem adom fel én .

Örök szerelmem felett

láthatatlan köd terpeszkedett,

Mintha nem akarná igazi arcát mutatni,

Ahogy én szeretném lelkedet kutatni,

Fogd meg a kezem,

Vidd el a testem !

Mert az eszemet már rég elvesztettem !

Rohannék hozzád,sietnék feléd

De valami gátol,visszafog még

A köd lassan szertefoszlik,

A vágyam egyre erősödik,

Minden majd-al,minden nem-el

Egyre erősebb lesz hidd el !

Kitekintvén az ablakon látom

hogy a napocska küzd a láthatáron,

Küzd a köddel,a felhőkkel,

Mint az eszem a szívemmel.

Ó de gyönyörű,

itt egy szép falevél !

Ide sodorta a szél,

mely a napnak reményt adhat,

mint boldogságomnak az esti harmat !

Mert ha jő az este,minden megváltozik,

A nappali szomorúság eltávozik.

Feljönnek a szikrázó csillagok

S ha hívsz,az én szemem is felragyog

Kezdetét veszi a szerelmes suttogás

A boldog összeborulás.

Ám hamar véget ér ez édes pár óra

S kezdődik-e /reményteljes,vagy /reménytvesztett/ //

körforgás kakasszóra !!!??????????