Kinézek az ablakon

lassan leszáll az este

Szivemet is betakarja

a sötétség jótékony leple

Dermesztő és hideg minden

Már semmi reményem sincsen

A sós könnyek mély barázdát hagynak arcomon

Míg te vígan elvagy gondolom

Elfutnék a bánatom elől

De nem tudok szabadulni vonzó lényedtől

Reszkető testemet bilincsbe zárta,

szomorú szemed !

Várom a holnapot és mégis félek tőle

Az újabb csalódás mikor döf le.

Talán te most is nevetsz

miközben olvasod e kis versemet